Tegnap megvolt az utolsó órám. Most hiányérzetem van, nem csak azért, mert van még mit tanulnom… Hiszen tudjátok bentlakó diák lettem a Dont’t Panic Blahában. Alapvetően azért indultam, hogy életre keltsem a jócskán megkopott angol tudásomat, és benne volt egy lehetséges munkahelyváltás is. Azt tapasztaltam, hogy nagyon sok helyen igény van valamilyen szintű angol nyelv tudásra.
Az biztos, hogy én jól éreztem magam az órákon. Nagyon sokat nevettünk, és megtanultam merni rosszul beszélni angolul. Ezt persze biztos nem teszitek ki véleményként a honlapra, mert aki nem járt nálatok, az valószínűleg csak elrettenne, pedig ez a legjobb, hogy végre megszólalok, kifejezem magam, körülírok, magyarázok, kérdezek és válaszolok angolul. Igen, sokat hibázok, de kommunikálok. És pont ez a lényeg. De hát nektek magyarázzam? Köszönöm, hogy lehetővé tettétek, megmutattátok, hogy így is lehet tanulni.